A Lövő Község a Kisalföld északnyugati részén található, Sopronkövesd, Völcsej, Nemeskér és Röjtökmuzsaj községekkel határos. Területe 17,52km2, lakóinak száma 1463 fő. A község éghajlata mérsékelt, levegője tiszta, a település határát érinti a Kisalföld legnagyobb összefüggő erdeje, amely nagyvadakban gazdag. Lövő történetének legősibb emléke a község északkeleti határában emelkedő domb, a „Várhely”, amely a kelták őrhelyéül szolgált. Később az őrállomást a rómaiak vették birtokukba. Először akkor bukkant fel a Lövő név, amikor „Várhely” avar-magyar őrállomás lett.

A település a XIII–XIV. században földesúri birtok, ekkor Lövő lakosságát német telepesekkel frissítették fel. Lövő a XV. század második felében rövid időre mezővárossá vált, azonban ennek a címnek a török világgal nyoma veszett. A törökök Bécs felé haladva majdnem teljesen elpusztították a falut, 1683-ban a megmaradt részt a franciák égették fel. Lakói szétszéledtek, a legtöbben Nagylózsra költöztek. Abban az időben Széchenyi György esztergomi érsek volt Lövő földesura, aki telepesek, jobbágyok csalogatására egy 1691-es szabadságlevélben arról biztosította a bevándorlókat, hogy jobbágyok maradnak, de robotolni nem kell, azt pénzben megválthatják. Akkoriban költöztek a horvátok és az un. Taxalisták, akik nem voltak nemesek, de szabadon költözhettek. Az 1711-es pestisjárvány után ismét sok német telepedett meg Lövőn, főleg iparosok. 1720-ban átépítették a romos templomot. Gróf Széchenyi Pál 1862-ben eladta birtokát a község lakóinak. Az 1865-ben megnyílt Sopron-Szombathely vasútvonal mellett Lövő állomást kapott. 1924-ben kezdte meg a termelést a lövői késgyár elődje. A gyárat a németek 1945-ben kifosztották és lerombolták. Az 1949-ben államosított késgyárat az Elzett Soproni Gyáregységéhez csatolták, amely az 1990-es évek második felében a német Roto cégcsoport tulajdonába került. Napjainkban a Roto Elzett Certa üzem 700 környékbeli, és soproni embernek biztosít munkát.

A településen napjainkban kettőszáz feletti vállalkozó - vállalkozás működik. Lövőn 1921-ben kezdte meg működését leányiskola és kisdedóvó, amely az államosításig a lövői irgalmas nővérek vezetése alatt állt. A településen 1888-ban gyógyszertár létesült, 1930-ban vágóhíd, 1936-ban strandfürdő kezdte meg működését. Lövő teljes közműellátással rendelkezik. Lövőn összevont intézményként, Általános Iskola és Óvoda működik. Az iskolai tanulók száma kétszáz fő, az óvodai gyermeklétszám ötven fő feletti. A település közintézményekkel és egyéb szolgáltatásokkal való ellátottsága kiemelkedő a környező községek közül. Lövőn könyvtár, háziorvos, fogorvos, védőnő, rendőrség, gyógyszertár, mentőállomás és állatorvosi rendelés működik. A községben a lakosság kereskedelmi és szolgáltatási ellátását több szaküzlet és vendéglátó egység biztosítja.  A Kulturális és Szolgáltató Központ 2006-ban készült el, amely számos színvonalas rendezvény helyszíne és térségi szinten, sőt határon átnyúlva tevékenykedik. A központban kapott helyet a térségi feladatokat ellátó Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, a Munkaügyi Központ Kirendeltsége és az Alpokalja mikroérség irodája sok más funkció mellett.